Meghívó

Ünneplőbe öltözik a 700 éves Tür

700 év. Legalább tíz emberöltő. Gondolkodom, mi mindenre lehet elég ennyi idő... És igyekszem megmaradni a valóság talaján, nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, mert a jelen ideköt, és nem hagy olyan mondatokat elkezdeni, hogy „ ha száz éve ez, vagy az lett volna...” Mert mára ebből a hét évszázadból még az emlék sem maradt.

De, hogy Te is értsd, Olvasóm, elmondom: Húsvétkor, amikor bejelentettem, hogy idén településünk, Tür, hétszázadik születésnapját ünnepli, legalábbis a legkorábbi fennmaradt dokumentum alapján, akkor sokan csak néztek, és nem értették, hogy miről beszélek. Nem tudták, nem is volt fontos. De megtudták, és azóta készítik szívüket, lelküket az Ünnepre. Miközben lépésről lépésre épül a Magyar Ház, minden nap előrelépünk egyet, jórészt önerőből és néhány lelkes ember jóvoltából, ünnepelni készülünk. Mindenek előtt ittlétünket, hét évszázadunkat.

Azonban sokan, azon túl, hogy nem tudták, nem is akarják tudni, nem akarják tudomásul venni, hogy hétszáz éve mi itt vagyunk. Nemes egyszerűséggel csak legyintenek, és belepöffeszkednek a jelen nyújtotta többségi kényelembe. Mert az már csak múlt, aminek nincs nyoma egy papírfecnin kívül, ami még megőrizte az 1313-as évszámot... Tettek arról, hogy ne is maradjon más nyom, főleg ne a szívekben és a lelkekben. Ezt most nekünk kell visszacsempésznünk, lépésről lépésre elvetve az egészséges büszkeség-magokat, gondozva azokat, és kitartóan várva, hogy szárba szökkenjenek és önazonosságot teremjenek.

Október 4-5-6 három olyan nap lesz Türben, melyet remélem sokáig nem tud senki kitörölni emlékezetünkből, és mely erőt ad a következő évfordulóig.

Olyan szép ez így, olyan jó, hogy szabadok vagyunk erre... annak ellenére, hogy a helyi hatalmasságok lenézésével kell naponta megküzdenünk...pedig ez az ő ünnepük is kéne legyen. Mert a falu ma már a város, Balázsfalva része... és mégsem...

Négy hónappal korábban beiktatott négy beadványunkat még válaszra sem méltatták. Érezzük, ez is a megalázás iskolájának egyik nagyon dilettáns lépcsőfoka, amire nem akarunk hasonló módon reagálni, keresve a megalkuvást nem ismerő, de becsületes utat a partnerség felé. Nem vagyunk hajlandók semmit feladni értékeinből, sem keverni, vagy hígítani, hanem őszintén, szabadon és szeretettel akarjuk megmutatni mindenkinek, hogy van kultúránk, vannak értékeink, melyek a közösséget is gazdagíthatják. Ezt akarjuk három napon át megélni, a lehető legszínesebb programokkal, melyekből mazsolázva megemlítem az előadásokat, nóta-estet, magyar bált, színházi ősbemutatót, gyerekkoncertet, népi játékokat, borkóstolót, koncertet, fényképkiállítást, ifi-színházat, huszár-felvonulást, gulyás-főzést, stb.

Kérjük, imádkozzanak, szorítsanak, hogy sikerüljön megtörni a lenézés és sarokbaparancsoltság jegét, hogy emelt fővel, őszintén és sok mosollyal ünnepelhessünk. Ha pedig útjuk errefele vezet, várjuk szeretettel!

http://erdely.ma/kultura.php?id=148382&cim=unneplobe_oltozik_a_700_eves_tur_audio